Life is hard....and beautiful.

Visszatérteeeem:DD Félig meddig.... Valahogy kedvem támadt ehhez a bloghoz új részt hozni.... Lehet, hogy amiken az ember keresztül megy, azok az érzelmek blogolás közben távoznak el... Ezért is szeretek írni.. Szeretek NEKTEK írni, mert fontos a véleményetek, és szeretem amikor elmondjátok a véleményeteket.! ♥

Ui.: az egyes részekben káromkodások, csúnya szavak hagyhatják el a szereplők száját, szóval csak saját felelősségre olvasd;)!

/Elenor szemszöge/

Bömböltem... Csapkodtam az ágyat mint egy retardált fóka..  Hirtelen összefutottak bennem a gondolatok, az egész világ.
Hangos kopogás zavart meg.
-Ki az, és mit akar? -üvöltöttem rá az ajtóban állóra.
-Kicsim, én vagyok az.... bejöhetek? -hallottam anyukám lágy hangját.
-Nyitva.... -temettem vissza fejemet a párnába. Óvatosan belépett, és éreztem, ahogy ágyam szélére ült. Kezét hátamra tette, és elkezdte simogatni.
-Most mond azt, hogy csalnak a megérzéseim.... -szólalt meg lágyan.
-Hát sajnos nem..... -emeltem fel fél pillanatra a fejem.
-Mesélsz róla?! -kérdezte.
-Talán holnap..... -motyogtam tovább a párnába bújva.
-Ami nem megy, azt ne erőltesd..... Ezért is válunk el apáddal.. -bökte ki.
-Hogy micsoda? -erre a mondatra minden eddigi panaszomat elfelejtettem.
-Már fél hete adtam be a válókeresetet... Ő is beleegyezett. Sajnálom Kicsim, de ezen a 20 éves kapcsolaton már ez Isten se segíthet. -nyugodott bele. -De rajtatok még igen.... Ha küzd érted, akkor csak hülyeségből cselekedett, amit cselekedett... Ha nem, akkor felejts el... Jó éjt! -lépett ki az ajtón. Honnan tudhat mindenről? Na mindegy, nem is ez érdekel... De a lényeg, hogy igazat mondott...
Nem tudom, én végül is alszom rá egyet....
Aludtam volna, ha nem jelzett volna a telefonom.
'Holnap 12-ezés, délután 6-tól reggel 6-ig. Csók: Erique'
-Hurrááá.... -dobtam le magam mellé a készüléket, és álomba szenderedtem. Nem volt erőm tovább fent lenni.

/Reggel/

A laptopom keltet... Email-t kaptam a michigani focisulitól...
"Kedves Elenor!
Én, mint a michigani football iskola (MFS) igazgatója, azzal a kérdéssel fordulok Önhöz, hogy szíveskedjék a mi iskolánkba járni. Láttuk az udvarokon játszani, és láttuk régi felvételeken is. Kérem visszaigazolását gyorsan jelezze.!

 Nimrod Harper, az igazgató

Szétszórt fejjel mentem le a nappaliba, ahol bőröndök sorába botlottam meg.
-Mi a faszom ez?! -káromkodtam. Ekkor jutott eszembe.. a válókereset...
-Szebben beszélj.! -kaptam egy tarkóst hátulról. Egyből megéreztem apám kézlenyomatát.
-Nincs már jogod hozzám... -kacsintottam.
-Az nem olyan biztos! Elhelyezhetnek nálam is. -válaszolt. Jé, ebbe bele se gondoltam..
-Hát de nem fognak... Majd gondoskodom róla. -mindig is ki nem állhattuk egymást apuval. Sose bírtunk ki egymás mellett 20 percet. Nem is értem miért.
-Ki tudja. -legyintett, és tovább sétált.
-Ja, amúgy kaptam egy e-mailt, hogy felvennének a Michigan-i focisuliba... -itt megtorpant. Merem feltételezni hogy az ütő is megállt benne. -Csak hát, ahhoz pénz is kéne a kollégium miatt... -mutattam a kezemmel.
-Mennyi? -fordult vissza.
-100$ havonta.... teljes elszállásolás.. -hajtottam le fejem. Soknak találtam.
-Ezt elvállalom. De mi lesz a munkáddal? -aztaa. Téged ez is érdekel?
-Hétvégenként nyomom majd ezerrel.-vállaltam erre is a felelősséget. Érdekes... akkor hagytam abba, amikor majdnem elváltak... és most, amikor külön utakra térnek, akkor áll előttem a lehetőség... És hogy pont most válnak, amikor mi is elszakadtunk egymástól Logan-nel. Azt szokták mondani hogy véletlenek nincsenek. Ki tudja.
-Itt van három hónapra... -nyomta a kezembe a pénzt. -Plusz egy kis zsebpénz... -súgta fülembe, és megölelt. Igazából a mi kapcsolatunk is fura. Sose bírtuk egymást, de összetartottunk, hiszen csak a faterom.
-Köszönöm. -adtunk egymásnak két-két puszit.
-Na hát akkor most, vagy soha. -fogta meg bőröndjeit, felvette kalapját, és kisétált az ajtón. -Szeretlek Kicsicsibe.! -intett.
-Én is! -és elment.....végleg. Lehetetlen lesz felfogni, vagy elfogadni azt, hogy nem fog ott ülni a kanapéban szívni a szivarját, és olvasni a kedvenc focis újságját.
De az élet megy tovább. Anyu ugyanúgy kertészkedik kint a kertben, és én lassan mehetek dolgozni. Jesszusom, már délután 2?! 
Ma különleges nap lesz a Club-ban. "The Night is Young" este. A lényeg hogy nagyon ki kell magam csípnem...
Indulok is Amy-hez, a legjobb barátnőmhöz, hogy megcsinálja a hajamat, ugyan is fodrász.
Felkaptam magamra egy ruhát, a váltócuccot a táskámba raktam. Belebújtam a kedvenc tűsarkúmba, dobtam egy puszit anyukámnak, és már futottam is.

Végre... Egy órás az út barátosnémhoz, de  a végeredményt sose bánom meg.
-Szia Szivi! -fogadott kitárt karokkal.
-Szia Bébike! Nah, akkor űzzük? -virukszoltam.
-Egyértelmű, gyere csak beljebb. -mosolygott.
-Köszkee.. -ültem le a fodrász székbe. Minden már oda volt készítve.
-Képzeld, Kendall elmondta mi történt... -mondta óvatosan.
-Képzeld, biztos Logan pártját fogja...-forgattam szemeim.
-Hát nem éppen. -vágta rá.
-Na mesélj csak.! -mutogattam. Mindent elmondott, amit Kendall tudott. Hogy Logie nem úgy gondolta. Húhaaa... -Én nem tudom Am, inkább elfelejtem... -néztem rá.
-Te tudod Szivi..... -ölelt meg hátulról. Sokat beszélgettünk.. Minden nap talizunk suli után, de mindig meg van a közös téma. Mint most is. -Készen vagy.! -ütögette meg a vállam. -Kicsim, te sírsz?! -lepődött meg.
-Nem, dehogy... -kaptam egy zsebkendő után. -Csak a szememen át izzadok, tudod hogy van ez.. -bújtam oda hozzá.
-Miatta? -tette fel a kérdést.
-Miatta..... -zokogtam.

Nagy nehezen megnyugtatott, felderített. De indulhattam is, hogy időbe a munkahelyemre érjek...

@Mynameisamy Köszönöm ezeket a csodálatos dolgokat+a frizkót Kincsem♥

Looking back, and the new life

Hy guy's :)) Meg is hoztam az első részt:) mostantól mindenbe sokat/többet írok. Egy kicsit tovább fog tartani az alkotói dolog... De hozni fogok mindenbe. Na, akkor.. jó olvasááást;P ♥ Puszipacsiiiiiii 

/Elenor szemszöge/

-Húhú! -simogatta meg egy remegő kéz arcomat. Nehezen nyitottam ki fáradt szemeimet. Azt a személyt láttam, akire számítottam. Három hónapja élek vele boldog kapcsolatban.
-Logan... Mi a fenéért keltettél fel??!! Tudod te is, hogy alig alszom valamicskét. -sétáltam a mosdó felé.
-Ouu.. -mondta lenézően. Válaszom egy fuck jel bemutatása volt. Vissza se fordultam.. Ja persze.... az én Nevem Elenor Michaela Doyle.. Rúdtáncosnőként dolgozom.... lassan 5 éve... félrecsapódtam a világban. Szüleim próbáltak segíteni.. de mivel nem volt iskolai végzettségem, ezért csak ez az egy megoldás lebegett előttem. Lassan kezdték elfogadni, hogy ez vagyok én. Még mindig velük lakom egy fedél alatt. Néha idegesítőek... néha meg a seggemet is kinyalnák. -Amúgy meg lassan elkésel! -kiáltott utánam.
-Sose baj. -ordítottam vissza már a zuhanyzóból. Jajj igen.. Ez a tökfilkó az én 'barátom'. Logan Philip Henderson. Az a Logan Philip Henderson. Cansas City-ben ismerkedtünk meg, a bárban. Tisztán emlékszem.. Talán 10 perc lehetett a munkaidőmből. Amikor betoppant.. Igazából nem is figyeltem fel rá. A főnők mondta hogy várnak a hatos páholyban. Hát oké. Mikor elhúztam a függönyt.. Hirtelen nem tudtam, hogy hova szarjak. De volt egy kis bibi is. A menedzsere abban a pillanatban lépett be amikor elkezdtem neki táncolni. Fülénél fogva rángatta ki. De számát kezembe nyomta, és mutatta, hogy majd hívjam fel. Alaposan megnéztem, és elgondolkodtam. Másnap a pozitív oldalon döntöttem. Akkor kezdődött az első randi. Az első csók. Mindennapossá váltak a találkozások. De a munkám miatt még nem tudtunk öm.... közösülni. És most tartunk itt, ahol tartunk. -Vigyél már be! -rebegtettem szempilláimat kifelé jövet. De megakadt nézése a törölközőmön, ami majdnem lecsúszott rólam.
-Uh igen. -rázta meg gyorsan fejét, ezzel kizökkentve magát a csodálkozásból. -De nem viszlek be teljesen, mert megint keverések lesznek a pletyka lapokban..
-Igaz... -vakartam meg buksimat. -Akkor bemotorozok egyedül.. -hoztam a döntést.
-De ugye a tiedével mész? -mutatta meg fogait, akkor áll vigyort húzott szájára.
-Nem a tiéddel... hogy lehetsz ekkora marha?! -adtam neki egy búcsúpuszit. - A sajátom nőies... és még sorolhatnám, de akkor soha a büdös életbe nem érek be. -nevettem. Lementem az alaksorba, felpattantam kicsi járgányomra, és gázt adtam neki, azzal a tudattal, hogy ma hamarabb hazajöhetek hozzá.  Elkéredzkedtem. Fontos számomra.
Kiértem a főútra. Egy vad állat éppen elém kacskaringózott drága mocijával. Úúúúú de nagy fiúnak érzi magát valaki. Mindegy, nem foglalkoztam vele. De amikor a piros lámpánál majdnem a seggébe nyomtam fel az első kereket.. Leszálltam.
-Hahó, az ilyennek hogy a faszomba adhattak jogosítványt?! Tanulj meg vezetni, és utána szállj fel a motorra. -magyaráztam megállás nélkül. Csak később vettem észre, kinek is magyarázok.
-Szia Kincs. -kacagott Logan. -Bepipultál?!
-Te direkt akarsz feltartani? -tettem fel mérgemben eléggé hangosan a kérdést.
-Nem tudom... -vacilált.
-Menj haza, majd sietek! -emeltem fel bukóját, és csókot nyomtam arcára. Visszapattantam járgányomra, és tovább folytattam utamat. Nem is sejti, mennyire hamar hazaérek. Hajnali hat óra helyett már éjfélkor. Igen, a túlóra megteszi a maga dolgát.
Végree... Egy kisebb késéssel, de beértem.
Volt egy házaspár.. Talán friss kapcsolat lehetett.. A csajhoz küldtek be. Hogy én mit meg nem teszek ezért a munkáért.
Szegény már csöcs részeg volt megállapításaim szerint. Whiskey-es üveggel a kezében ült.... majdnem leesett a székről.
-Hey! Hívjak egy tökös srácot? -hajoltam le a szintjére, hogy így is lásson. De csak bólogatott. Átküldtem Erique-t aki megjegyzem kis korom óta a legjobb haverom, és még ő mutatta nekem a munkát. Szóval. Betessékeltem őt a csajhoz, és magukra hagytam. Nem volt ma kedvem dolgozni ezzel a tudattal hogy már csak egy óra, és kedvesem karjaiba élvezhetem a hétvége további részét.

/Egy órával később/

Izgulva, halkan csuktam be magam után a bejárati ajtót. Kezemben egy kis hangulatfokozó vodka, és egy cigi lógott. Ott helyben elnyomtam, hisz tudtam, hogy egy kicsit zavarja páromat. Levettem magamról magassarkúmat, és szép csendben lehelyeztem a többi mellé. Lábujjakon totyogva nappali felé vettem az irányt. Érdekes és megnyugtató volt amit láttam. Logan, és a kishúga Presley együtt beszélgettek. Elég komoly volt a hangulat, így megvártam, hogy mi az egésznek a lényege. Elbújtam a fal mögé, hajamat füleim mögé tűrve, hogy egy kicsit élesebb legyen a hang.
-Nem teheted meg! -szólt rá erélyesebben a lány. Mit is?!
-De nem érted, hogy a szerelem iránta már elveszett? -követte ő is ezt a hangnemet. Hah?
-Akkor miért kezdtél bele? -akadt ki.
-Nem akartam szemét lenni vele... Egy sztriptíz táncosnő... Sorstalan élete van. És... kíváncsi vagyok milyen vele a sex.. -húzta fel szemöldökét. Már értem.... akkor csak erre kellettem volna neki.. Ebben a dühbe nem tudtam hogy kiszaladjak jó megoldásképpen, vagy odarontsak hozzá... Hát igen... az előzőbe maradtam..
-Óhhh hogy csak aranyoskodni akartál?! Én meg igazából éreztem irántad valamit... És tudod... attól mert ez a szakmám.. attól még a szüleim gazdagok... -fakadtam ki, és lába elé dobtam az üveg piát. Presley csak úgy nézett, tudta, hogy ez lesz. Kirohantam.. ilyenkor még a cuccom sem érdekelt.. Teljesen az volt bennem, hogy nekimegyek.... de ha valakit szeretsz,  és megbánt.. akkor sajnos nem tudsz rá haragudni.. bármennyire is eldöntötted fejben, hogy utálod, mégis más azt súgja hogy nem teheted meg... szereted.. és erről a szíved tehet.
Felpattantam ismételten járgányomra, aminek még motorja tűz forró volt. Bukómat kezemre téve gördültem ki hihetetlen sebességgel a garázsból. Anyumék nem laknak annyira messze tőlem. Csak nem kapnak el a zsaruk..

/Pár motoros perccel később/

Ebbe a három hónapban sosem gondoltam arra, hogy így jövök vissza.. Álarcot felhúzva, és egy kicsit hazudva, de félve léptem be a családi lakomba, ahol felnőttem.

Persze várható volt, hogy édes anyum azonnal lerohant, és körbepuszilt. 

-Jól vagy édesem? Olyan rég láttalak.. Kezdtem aggódni hogy egy hete nem telefonáltál vissza.. Annyira hiányoztál! -halmozta rám aranyosan a szavakat. Apum csak ült a kanapén, és a meccseket nézte. Sosem volt oda a lányáért, mert nem az lett, amit ő szeretett volna. Eminens tanulónak hitt.. de ráfázott.. nem voltam az.. és mivel kiraktak csak úgy a suliból.. ezért így maradtam.. Erique munkája valahogy megtetszett.. Kérésem az volt számára, hogy szerezze meg a melót. És pamm.. megtörtént. 

De apu szemszögéből is lehetne mindent értelmezni... Hosszabb időkre visszanyúlva, az egész család, az európai focit űzte... Fiúk is és lányok is... Én nem lettem labdajátékos... régebben űztem az egészet. Mint középhátvéd. Közbeütközött egy-két probléma.. Anyum, és apum válni készültek... Váltakoztam a két szülő között.. Elhanyagoltam a tanulást... Fokozatosan romlott le az átlagom. A végén már az F-et ütöttem. és kihajítottak. 

-Minden oké... -biccentettem oda. De nem vágytam sokáig a társaságukra. Intettem nekik, és felrohantam a lépcsőn. Bezárkóztam, és teljesen magamba húzódtam... Lehet egy új élet vár rám?! 

A szereplők:)

Két lány, egy barátság, 4 szupersztár, és egy sztriptíz bár. Az élet sosem könnyű... Átvernek, kihasználnak... Azért gülizel napokon éjszakákon át, hogy megkeresd a napi 100$-árt. A munkahelyeden megtalálod életed szerelmét.. De becsap... és a kérdés visszatér.... vajon szeret még?! De te már túl léptél rajta. És az idő vasfoga begyógyította a régi sebeket, amiket talán még ő okozott.
Egy nap, a barátnőd kapcsán újra látod... Nem tudsz tiltakozni... Hagyod, hogy a vágy vezessen.. Nincs visszaút... Újra bele szerettél... Szíved elkezdett újra megdobbanni.. Tudod, hogy amit cselekedtél, helytelen.. Hogy fog ez tovább menni??! Tarts velem, és meg tudod:)

Szereplők:

Elenor Michela Doyle (20)

Amy Jessica Valentime

And The Big Time Rush 

Az első részt minél hamarabb megpróbálom össze hozni:) ♥