Ui.: az egyes részekben káromkodások, csúnya szavak hagyhatják el a szereplők száját, szóval csak saját felelősségre olvasd;)!
/Elenor szemszöge/
Bömböltem... Csapkodtam az ágyat mint egy retardált fóka.. Hirtelen összefutottak bennem a gondolatok, az egész világ.
Hangos kopogás zavart meg.
-Ki az, és mit akar? -üvöltöttem rá az ajtóban állóra.
-Kicsim, én vagyok az.... bejöhetek? -hallottam anyukám lágy hangját.
-Nyitva.... -temettem vissza fejemet a párnába. Óvatosan belépett, és éreztem, ahogy ágyam szélére ült. Kezét hátamra tette, és elkezdte simogatni.
-Most mond azt, hogy csalnak a megérzéseim.... -szólalt meg lágyan.
-Hát sajnos nem..... -emeltem fel fél pillanatra a fejem.
-Mesélsz róla?! -kérdezte.
-Talán holnap..... -motyogtam tovább a párnába bújva.
-Ami nem megy, azt ne erőltesd..... Ezért is válunk el apáddal.. -bökte ki.
-Hogy micsoda? -erre a mondatra minden eddigi panaszomat elfelejtettem.
-Már fél hete adtam be a válókeresetet... Ő is beleegyezett. Sajnálom Kicsim, de ezen a 20 éves kapcsolaton már ez Isten se segíthet. -nyugodott bele. -De rajtatok még igen.... Ha küzd érted, akkor csak hülyeségből cselekedett, amit cselekedett... Ha nem, akkor felejts el... Jó éjt! -lépett ki az ajtón. Honnan tudhat mindenről? Na mindegy, nem is ez érdekel... De a lényeg, hogy igazat mondott...
Nem tudom, én végül is alszom rá egyet....
Aludtam volna, ha nem jelzett volna a telefonom.
'Holnap 12-ezés, délután 6-tól reggel 6-ig. Csók: Erique'
-Hurrááá.... -dobtam le magam mellé a készüléket, és álomba szenderedtem. Nem volt erőm tovább fent lenni.
/Reggel/
A laptopom keltet... Email-t kaptam a michigani focisulitól...
"Kedves Elenor!
Én, mint a michigani football iskola (MFS) igazgatója, azzal a kérdéssel fordulok Önhöz, hogy szíveskedjék a mi iskolánkba járni. Láttuk az udvarokon játszani, és láttuk régi felvételeken is. Kérem visszaigazolását gyorsan jelezze.!
Nimrod Harper, az igazgató
Szétszórt fejjel mentem le a nappaliba, ahol bőröndök sorába botlottam meg.
-Mi a faszom ez?! -káromkodtam. Ekkor jutott eszembe.. a válókereset...
-Szebben beszélj.! -kaptam egy tarkóst hátulról. Egyből megéreztem apám kézlenyomatát.
-Nincs már jogod hozzám... -kacsintottam.
-Az nem olyan biztos! Elhelyezhetnek nálam is. -válaszolt. Jé, ebbe bele se gondoltam..
-Hát de nem fognak... Majd gondoskodom róla. -mindig is ki nem állhattuk egymást apuval. Sose bírtunk ki egymás mellett 20 percet. Nem is értem miért.
-Ki tudja. -legyintett, és tovább sétált.
-Ja, amúgy kaptam egy e-mailt, hogy felvennének a Michigan-i focisuliba... -itt megtorpant. Merem feltételezni hogy az ütő is megállt benne. -Csak hát, ahhoz pénz is kéne a kollégium miatt... -mutattam a kezemmel.
-Mennyi? -fordult vissza.
-100$ havonta.... teljes elszállásolás.. -hajtottam le fejem. Soknak találtam.
-Ezt elvállalom. De mi lesz a munkáddal? -aztaa. Téged ez is érdekel?
-Hétvégenként nyomom majd ezerrel.-vállaltam erre is a felelősséget. Érdekes... akkor hagytam abba, amikor majdnem elváltak... és most, amikor külön utakra térnek, akkor áll előttem a lehetőség... És hogy pont most válnak, amikor mi is elszakadtunk egymástól Logan-nel. Azt szokták mondani hogy véletlenek nincsenek. Ki tudja.
-Itt van három hónapra... -nyomta a kezembe a pénzt. -Plusz egy kis zsebpénz... -súgta fülembe, és megölelt. Igazából a mi kapcsolatunk is fura. Sose bírtuk egymást, de összetartottunk, hiszen csak a faterom.
-Köszönöm. -adtunk egymásnak két-két puszit.
-Na hát akkor most, vagy soha. -fogta meg bőröndjeit, felvette kalapját, és kisétált az ajtón. -Szeretlek Kicsicsibe.! -intett.
-Én is! -és elment.....végleg. Lehetetlen lesz felfogni, vagy elfogadni azt, hogy nem fog ott ülni a kanapéban szívni a szivarját, és olvasni a kedvenc focis újságját.
De az élet megy tovább. Anyu ugyanúgy kertészkedik kint a kertben, és én lassan mehetek dolgozni. Jesszusom, már délután 2?!
Ma különleges nap lesz a Club-ban. "The Night is Young" este. A lényeg hogy nagyon ki kell magam csípnem...
Indulok is Amy-hez, a legjobb barátnőmhöz, hogy megcsinálja a hajamat, ugyan is fodrász.
Felkaptam magamra egy ruhát, a váltócuccot a táskámba raktam. Belebújtam a kedvenc tűsarkúmba, dobtam egy puszit anyukámnak, és már futottam is.
Végre... Egy órás az út barátosnémhoz, de a végeredményt sose bánom meg.
-Szia Szivi! -fogadott kitárt karokkal.
-Szia Bébike! Nah, akkor űzzük? -virukszoltam.
-Egyértelmű, gyere csak beljebb. -mosolygott.
-Köszkee.. -ültem le a fodrász székbe. Minden már oda volt készítve.
-Képzeld, Kendall elmondta mi történt... -mondta óvatosan.
-Képzeld, biztos Logan pártját fogja...-forgattam szemeim.
-Hát nem éppen. -vágta rá.
-Na mesélj csak.! -mutogattam. Mindent elmondott, amit Kendall tudott. Hogy Logie nem úgy gondolta. Húhaaa... -Én nem tudom Am, inkább elfelejtem... -néztem rá.
-Te tudod Szivi..... -ölelt meg hátulról. Sokat beszélgettünk.. Minden nap talizunk suli után, de mindig meg van a közös téma. Mint most is. -Készen vagy.! -ütögette meg a vállam. -Kicsim, te sírsz?! -lepődött meg.
-Nem, dehogy... -kaptam egy zsebkendő után. -Csak a szememen át izzadok, tudod hogy van ez.. -bújtam oda hozzá.
-Miatta? -tette fel a kérdést.
-Miatta..... -zokogtam.
Nagy nehezen megnyugtatott, felderített. De indulhattam is, hogy időbe a munkahelyemre érjek...
 |
| @Mynameisamy Köszönöm ezeket a csodálatos dolgokat+a frizkót Kincsem♥ |
Eszméletlenül jó! Imádooooom ♥ és várom a kövit de szélsebesen :DD ♥
VálaszTörlés